A szokásos definíció
A polgári jog lényegét akként szokták megfogalmazni, hogy egy olyan jogágról van szó, amely mellérendelt, egyenjogú (tehát nem alá- és fölérendelt) személyek (ezek lehetnek természetes és jogi személyek is) jogait, jogviszonyait szabályozza. A viszonylat behatárolása már a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) legelején megjelenik, a törvény hatályánál [Ptk. 1:1. §] is, miszerint: „E törvény a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait”. Hétköznapibb módon talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy a másik emberrel, céggel kapcsolatos viszonyokra terjed ki első sorban.
A polgári jog gyökerei
Az eredete az ősi időkre nyúlik vissza. Nagy vonalakban: Az ókori Rómában már meglehetősen korán elkezdték a polgárok (civilek) az egymással kapcsolatos szabályaikat tisztázni. A részletes szabályozás konkrét okai a múltba vesznek. Nekem az a - ha jól emlékszem Zlinszky Jánostól származó - elmélet tetszik legjobban, ami szerint Róma lakosságát az élet egy, de inkább több rablóbandából sodorta össze. A kis akciócsoportot a rendezetlenség idejekorán felemésztette volna, a többi, javarészt az ismeretlenségbe süppedt korabeli hasonló rablóbandához hasonlóan, ha nem szabályozzák az egymással kapcsolatos viszonyaikat. A békés egymás mellett élés pontos, betartott (betartatott) szabályokat követelt, nem csak a büntetések, hanem vagyoni viszonyok terén is (elkerülendő az akkor is gyakran alkalmazott, a 90-es évek rendőrségi híreiben „elszámolási vita” címszó alatti eseményeket). Igaz, ők még nem különítették el egymástól annyira a ma polgárinak és büntetőnek hívott jogágak szabályait. Minden esetre ez a jog a római polgárokra volt érvényes, a köztük fennálló viszonyokat szabályozta – ezért lett polgári jog.
A lényeg, hogy a többségük által elismert szabályokat alkottak az adás-vételre, az öröklésre stb. mind azokra, amik egy ember hétköznapi életét születésétől a haláláig meghatározták. Meglehetősen gyakorlatias emberek voltak, ezért ezek a való életre alkalmazható és főleg működő szabályok voltak, olyannyira, hogy számos mai polgári jogi szabályunk egy az egyben feleltethető meg az ókorinak. A szabályok alkalmazása azért is fontos volt, mert a birodalom gazdagságát alapvetően a Földközi-tenger prosperáló piacain való bizniszelés biztosította. A filmek népszerű témáját adó háborúskodás célja szinte minden esetben a piacra jutást, vagy a piacon maradást célozta. Az előbb jelzett okokból a rómaiak előszeretettel terjesztették ki a tevékenységüket a körülöttük lakókra. Csak ők nem demokrácia exportnak hívták, hanem egy pax romana nevű package-et adtak a helyieknek, aminek a béke, az utak, meg az arénák mellett része volt a polgárság, mint társadalmi forma bevezetése és azzal együtt járó jogrend is. Aztán meg jól elterjedt... Legalábbis a jogrend. A rómaiak által alkotott jog megfelelt egy interkontinentális üzleti tevékenységet végző birodalom üzleti életét szabályozó normákkal szembeni elvárásoknak.
Ugorva egyet a történelemben: aztán a romai birodalom bukásával volt egy kis reccsenés az áruforgalomban, ami nem kedvezett a cizellált egységes polgári jogi szabályoknak sem. A polgárság is nehezen értelmezhető fogalom lett a hűbéri rendszerben. Szerencsére Európában boldog-boldogtalan kikiáltotta magát birodalom örökösének, ezért nem dobtak ki mindent, de legalábbis direkte nem irtották. Ahol az uralkodók a Római Birodalomra hivatkozva legitimálták a hatalmukat (és itt a pápaságot is ide sorolnám) ott többé-kevésbé fenn is maradtak a szabályok, ha már a vízvezetékek karbantartásához nem értettek. Később, amikor a helyzet már megérett rá, egymás után hozták a romai alapokra meglehetősen hasonlító szabályokat. Itt nem csak a nagy előd tisztelete, hanem a már kitalált és bevált szabályok logikus átvétele – sok esetben fenntartása - is ösztönözhette a jogalkotókat, amit erősített az is, hogy nem csak egyes szabályokról, hanem egy jó felépített rendszerről is szó volt, valamint jelentősen támogatott az – mily meglepő -, hogy a polgárság számaránya elérte azt a kritikus tömeget, amikor gyakorlatban a gazdaság alapjait már ők adták, nem a nemesség. Az 1800-as évekre Európa jelentős részében a korábbi szokásjogi szabályokat követően újra meghonosodtak a római jogi alapokon nyugvó szabályok, elvek.
Kis hazánk sem maradt ki a fősodorból és civilizált (polgári) nemzet lévén mi is erősen a római alapokra hajazó polgári jogot vezettünk be, igaz nem túl hamar. Sok jobb, rosszabb és hivatalosan el nem fogadott, de a gyakorlatban mégis alkalmazott próbálkozás után a polgári jogi szabályokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi V. törvény fektette le jó hosszú időre.
Honnan ismerhetők meg a polgári jog szabályai?
A polgári jog anyagi jogi szabályait a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény foglalja össze. Társaságban lazán csak Ptk.-nak hívjuk (meg írásban is, ha egyszer már leírtuk az egészet). Anyagi jog alatt azokat a szabályokat értjük, amik meghatározzák a követendő magatartás tartalmát. Pongyolán: leírja, hogy mit kell csinálni, ehhez képest az eljárási jog megmondja, hogy hogyan kell csinálni valamit (egy receptre vetítve nagyjából az anyagi jog írja le a hozzávalókat, az eljárási, meg azt, hogy hogyan kell felvágni és mikor kell beledobálni azokat a lábosba)
Legegyszerűbben a http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=159096.348050 oldalról lehet elérni a jogszabályokat. [Nem reklámként, mert állami, de az http://njt.hu/ oldalon más jogszabályok is könnyedén előkereshetők.]
Egy átlagos intelligenciával rendelkező írni, olvasni tudó személynek már kifejezetten ajánlott olvasgatni, tanulságos lehet.
Elárulok egy titkot: ami egy a fenti adottságokkal rendelkező élőlénynek nem érthető a Ptk.-ból, az egy jogásznak sem feltétlenül az, csak ezt a jogászok nagy nemzetközi összeesküvése miatt kötelesek vagyunk titkolni, különben meghalnánk. Ezt sem én írtam, hanem valaki más!
Üdvözlettel:
JD
