A kötbér - Fábry Sándor után szabadon - olyan, mint a nőknek a nagy mell: kétélű fegyver (nagyjából ugyanazok miatt).

Az írásomban a kötbér néhány, kifejezetten gyakorlatias aspektusával szeretnék foglalkozni.

Általánosságban:

A teljesség igénye nélkül csak a legfontosabb kérdésekre térek ki, és csak annyiban, hogy a gyakorlati rész érthető legyen mindenkinek.

Kötbért jellemzően az üzleti életben szokás kikötni. A megfogalmazása alapján szerződéses kötelezettségvállalások megerősítésére szolgál. Jellegénél fogva amolyan kényszerítés a szerződésszerű magatartásra, nem büntetés, nem kártérítés és nem helyettesíti a szerződésszerű magatartást (kivétel a meghiúsulási kötbér, de a gyakorlatban a hibás teljesítési kötbér is így működik, mert ilyen esetben a szavatossági jogok nem érvényesíthetők).

Szerződés esetén is csak akkor terheli valamelyik felet, ha az (írásban) szerepel a szerződésben. Az írásos jelleget érdemes kihangsúlyozni, mert a szerződések jelentős része szóban köttetik, ezért jellemző inkább az üzleti kapcsolatokra, mint a hétköznapi szerződésekre.  

Nem létezik továbbá valamilyen általánosságban megfogalmazott kötbér, ami minden szerződésben alkalmazható lenne (magyarul: ha egy szerződésben, vagy ajánlatban az van, hogy a kötbér a Ptk. szerinti, akkor érdemes elgondolkodni más partneren).

A kötbér érvényesítéshez elvileg az alábbi feltételek kellenek:

-          Az adott kötelezettségszegést a szerződés kötbérrel terhelje.

-          Ezt a kötelezettséget a kötelezett megszegje.

-          A kötelezett felelős a szerződésszegését.

A felelősség szempontjából kiemelendő, hogy a közreműködők (pl. az alvállalkozó) teljesítéséért az felel, aki igénybe vette.

Kötbért elvileg bármilyen szerződésszegésre ki lehet kötni, de a gyakorlat alapján a jogalkotó is figyelembe vett néhány alapesetet pl. késedelmi, hibás teljesítési.

Gyakorlati problémák

A fenti - nagyon szűkre szabott – gyorstalpaló után jöjjenek a gyakorlati kérdések és problémák.

Mire jó?

Az ügyfeleim szinte kizárólag a szerződés megerősítésére, a szerződéses partner szerződésszerű teljesítésre való ösztönzésére használják. Ennek oka az, hogy a gyakorlatban különösen a szerződés teljesítésének elmaradásából származó kár nagyságrendekkel meghaladja a valóban érvényesíthető kötbért, ezért ebben a viszonylatban nem is értékelik. Annál nagyobb érdekük fűződik a szerződés teljesítéséhez, vagy legalább a részbeni teljesítéséhez. A partner rábírására azonban nagyon alkalmas, tekintve, hogy a jól belőtt kötbér érvényesítése kifejezetten fájó, de nem gyilkos hatású a partnerre nézve (arra inkább egy elállási/felmondás jog alkalmazása lehet jó, már ha persze ezt akarja valaki, mert normális esetben nem ez a cél).

Ki határozza meg?

Először is szeretném leszögezni, hogy a kötbér, az általános vélekedéssel szemben nem (csak) jogi kérdés, vagy furmány, hanem egy sajátos kockázat-érdek tengelyen mozgó viszony, aminek amúgy valóban nagyon sok „jogi vetülete” van, tekintettel arra, hogy egy a jog által is szabályozott eszköz. A felek kockázatviselési hajlandósága, az érdekeik felismerése azonban nem a jogász feladata első sorban, hanem azé, aki a piacot és a saját érdekeit ismeri. A jogásznak (már ha alkalmazzák a szerződés megkötéséhez) abban van kiemelt felelőssége, hogy megismertesse a feleket (vagy csak a megbízóját) a lehetőségekkel, az esetleges következményekkel.

Mikor, mire alkalmazzuk?

Mint fentebb jeleztem, első sorban a bonyolultabb, nagyobb értékű írásba foglalt szerződések esetén szokták alkalmazni. Az, hogy mi a nagyobb érték mindig a felek érzésén múlik. Egy világcég lehet, hogy lazán elereszti azt az összeget, amibe egy közepes magyar falu teljes lakossága belerokkanna, míg egy induló vállalkozás első milliós megrendelésénél is sorsdöntő lehet, hogy rendben menjenek a dolgok.

Abban az esetben javasolt kötbérben gondolkodni, ha a szerződés, vagy annak szerződésszerű teljesítése valamiért kiemelten fontos, még adott esetben a vállalási ár terhére is. Persze alapvetően azért kötünk szerződést, mert fontos, de csak azért előírni kötbért, hogy legyen, nem szükséges.

Vegyünk egy példák, mondjuk konyhabútor kivitelezésénél az alábbi preferenciákkal számolhatunk:

1.     a) Teljesítési határidő

2.     b) Szín megfelelőség

3.     c) Ár

Hogy miért kockázat érdek viszony:

Ha pl. mindenképpen be kell költöznöm az adott ingatlanba és ehhez elengedhetetlen a konyhabútor, akkor teljesítési határidő mindennél fontosabb lehet, még a színnél is, ezért ezt az érdekemet védem, mondjuk késedelmi kötbérrel.

Ha nem fontos a konyha használhatósága, mert pl. van másik, vagy nem tudok főzni, de az ingatlanom érdekét szeretném növelni, akkor a méret és a szín kerül előtérbe, ezért hibás teljesítési kötbért alkalmazok inkább. Ha gyorsan el is akarom adni a lakást, akkor a késedelmi kötbérrel együtt.

Mekkora legyen a mértéke?

Az ügyfelek részéről a leggyakoribb kérdés, amire jogászként egymagam nem tudok válaszolni. Ha van lehetőség az iparági gyakorlat megismerésére, akkor célszerű ennek utána járni, mert reális esteket írnak le, valamint a gyakorlatot a vállalkozók eleve beépítik az áraikba (azaz, ha nem írok elő kötbért, akkor sem biztos, hogy olcsóbb lesz), illetve vannak standard vállalások pl. szállítási határidők, amihez képest felesleges irreálisan „szigorúbbat” megszabni, és ezzel együtt az irreális feltételt büntetni.

Általánosságban azt tudom mondani, hogy a célját abban az esetben tölti be a kötbér megfelelően, ha a maximális mértéke némileg meghaladja a partnernek a szerződésből származó vélt nyereségét. Ez még nem öli meg a partnert, de már nagyon a bőrén érzi, ha nem csak a nyereségtől esik el, hanem még vesztesége is van belőle, ezért megpróbál majd jól viselkedni.

A szerződő felek érdekviszonyának az egyik legfontosabb eleme az ár kérdése, ami a fegyver másik éle. A fenti példáknál maradva a kivitelező mérlegeli a kötbérkockázatot. Ha úgy ítéli meg, hogy túl magas, akkor vagy nem vállalja el, vagy beárazza. Egyik sem ideális a megrendelőnek, mert vagy nem lesz konyhabútora, vagy feleslegesen drágán.

[Megj.: A gyakorlatban a kötbér előírásnak van egy érdekes szelektáló funkciója is, de észnél kell lenni: az a kivitelező, aki egyáltalán nem hajlandó semmiért kötbért vállalni, valószínűleg teljesíteni sem fog megfelelően, ezért még egy nagyon előnyös vállalási ár esetén is el kell gondolkodni az alkalmasságán. Ha azt tapasztaljuk azonban, hogy senki sem áll kötélnek a kötbérmértékek miatt, akkor minden bizonnyal nekünk kell visszavennünk a követeléseinkből.]

A legfontosabb!!!!

A kötbérelőírás legfontosabb része, hogy érthető és előre pontosan kalkulálható, lemodellezhető legyen. Érdemes inkább fejben többször is átgondolni, mikor kell majd fizetni és ezt a lehető legegyszerűbb, hétköznapi szavakkal, fogalmakkal körülírni.

Pontosan kell szerepelnie a szerződésben annak az esetkörnek, amit kötbérrel terhelünk. Mivel nincs általános kötbér, ezért azon esetekre, amiket nem írunk körül, nem fog vonatkozni a kötbérünk.

A kötbér előírások leggyakoribb fajtái,

1.     a) Amikor egy meghatározott eset bekövetkezéséhez egy fix összeget kötünk, pl. a fentebbi példánál maradva amennyiben a vállalkozó késik a konyhabútor átadásával x Ft. nettó/bruttó összegű kötbért kell fizetni. Azokban az esetekben célszerű alkalmazni, amikor az arányos emelkedéshez nem fűződik további érdek, azonban ez a későbbi szerződésszerű teljesítést nem igazán erőlteti, ezért ritkán alkalmazzák.

2.     b) Amikor relatív összeget határozunk meg pl. a nettó/bruttó szerződéses ellenérték x %-a. A működése nagyon hasonló az előzőéhez, mert egy adott összeget eredményez. Inkább olyan esetekben jellemző, amikor az érték a szerződés megkötésekor még nem ismert (pl. tendereztetés, közbeszerzés). Tipikusan ilyen jellegűek a meghiúsulási kötbérek, mert itt a további teljesítésre már nincs mód.

3.     c) Amikor a kötbér az idő múlásával valamilyen arányban növekszik pl. a konyhabútor átadásával kapcsolatos késedelem a szerződés ellenérték 0,1%-a / nap. A szerződésszerű teljesítésre való rábírásnál a teher növekedése nagyon fontos szempont lehet.

Mivel a kötbér fajtáit, esetköreit, mértékét, és az alapját a felek szabadon határozzák meg, ezért a változatok száma végtelen, csak a leggyakoribb esteket próbáltam meg összeszedni.

A kötbér hatályos szabályozása:

A kötbérre vonatkozó szabályok a Polgári Jogról szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6: 186 – 6:189. §-ai közt (kötelmi jogról szóló hatodik könyv, a kötelmek általános szabályairól szóló első rész, a szerződés megerősítése és módosításáról szóló XI. címe, XXVI. fejezet 2. pont) foglalnak helyet:

6:186. § [Kötbér]

(1) A kötelezett pénz fizetésére kötelezheti magát arra az esetre, ha olyan okból, amelyért felelős, megszegi a szerződést. Mentesül a kötbérfizetési kötelezettség alól, ha szerződésszegését kimenti.

(2) Kötbér írásban köthető ki.

(3) A jogosult kötbérigényét attól függetlenül érvényesítheti, hogy a kötelezett szerződésszegéséből kára származott-e.

(4) A pénztartozás késedelmes teljesítése esetére kikötött kötbérre a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni.

6:187. § [Kötbér és egyéb szerződésszegési igények]

(1) A teljesítés elmaradása esetére kikötött kötbér érvényesítése a teljesítés követelését kizárja. A késedelem esetére kikötött kötbér megfizetése nem mentesít a teljesítési kötelezettség alól.

(2) A jogosult a hibás teljesítés miatti kötbér mellett nem érvényesíthet szavatossági igényt.

(3) A jogosult a kötbér mellett érvényesítheti a kötbért meghaladó kárát.

(4) A jogosult a szerződésszegéssel okozott kárának megtérítését akkor is követelheti, ha kötbérigényét nem érvényesítette.

6:188. § [A kötbér mérséklése]

A túlzott mértékű kötbér összegét a kötelezett kérelmére a bíróság mérsékelheti.

6:189. § [Kötbérigény kamata]

Kötbér után kamat kikötése semmis. Az esedékessé vált kötbér után a kötelezett késedelmi kamatot köteles fizetni.

[2018.12.18]

Mint a bitcoinnal és a blokklánc technológiával kapcsolatos posztban ígértem, egy rövid eszmefuttatás következik az okos szerződésekről, kifejezetten jogászi szemmel nézve meg a kérdést. Egy szerződés elkészítésénél nagyon gyakran elhangzik a megrendelő, vállalkozó stb. oldaláról az a kifejezés, hogy „Nem vagyok jogász, de…”. (Ez ugyebár arra szolgál a részükről, hogy a szerintük jogi szaktudáshoz kapcsolódó kérdésben szeretne megnyilvánulni azzal, hogy ha hülyeséget mond, azt felmenti a szakértelem hiánya.) Hát most én mondjam azt, hogy nem vagyok informatikus…. 

Az okos szerződéseket gyakran a blokklánc technológiával szokták összefüggésbe hozni. Korábbi posztomban is említettem, hogy a blokklánc technológia helyét folyamatosan keresik az üzleti életben, ami – hogy egy kicsit pikírt legyek – elég érdekes annak ellenére, hogy egy világmegváltó technológiának van kikiáltva.

Jogi aspektusból nézve – a különböző ismertetők alapján - az okos szerződések közös jellemzője, hogy két fél megállapodását követően, az ügylet minden a felek (továbbá ügyvéd, közjegyző, speditőr stb.) általi beavatkozás nélkül lezajlik, figyelemmel arra, hogy a szerződés valamilyen módon magát a szerződés tárgyául szolgáló szolgáltatást is befolyásolja. Hangsúlyozom, hogy a közös jellemzőket próbáltam megtalálni, ettől eltérő elemekből álló okos szerződések is lehetnek.

Önkéntelenül tolódik ajkaimra két kérdés:

Okos-e az okos szerződés? Buta-e a hagyományos szerződés?

Még mielőtt bárki azzal vádolna, hogy jogászként a munkámat féltem, egy olyan új technológiától, ami feleslegessé teszi azt, elárulok egy titkot: nem. Két ok miatt nem: egyrészt szerintem az okos szerződésnek hívott dolgok nem annyira okosak, másrészt, amíg nem abban lesznek okosak, amiben kellene, addig szükség van/lesz a jogászok által hozzáadott humán intelligenciára (ebből következik, hogy a mesterséges intelligenciától már félek).

Első körben nézzük meg azt, hogy mit tekinthetünk szerződésnek, tekinthető-e az okos szerződés szerződésnek?

A szerződés általánosan elfogadott fogalma szerint, a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. [Ebben a mondatban polgári jog minden szépsége, ősi hagyománya és a modern kornak való megfelelősége benne van, minden ami olyan közel viszi a jogot az informatikához, hogy elolvadok. Később meg is fogom magyarázni, hogy miért, de ennek a posztnak nem ez a témája.] Ha a fogalomból indulunk ki, akkor az okos szerződés valóban szerződésnek minősül, sőt ebben az értelemben nem csak szerződés lehet okos, hanem pl. egy egyoldalú nyilatkozat, egy nagy bibivel. A blokklánc technológia egyik legnagyobb előnyeként említett anonimitás a bírósági úton történő érvényesítését gyakorlatilag kizárja, ami miatt csak egy csonka kötelem. Eleve ki kellene lépni hozzá a blokkláncból, nevesíteni kellene, igazolni a fennállását stb. Elvileg ez nem probléma, mert az okos szerződés megoldja önmagát, azaz kizárt, hogy vita legyen belőle, de én olyat még nem láttam, hogy pénzből nincs vita!

FONTOS: a szerződés nem azonos a KÖTELEMMEL. A kötelem: kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás teljesítésének követelésére. A szerződés, pedig a kötelem létrejöttének az egyik, de korántsem kizárólagos formája.]

Valóban a szerződés okos és nem a szolgáltatás? A kettő ugyanis nem ugyanaz. Emberi közreműködés nélkül értelem szerűen csak olyan szolgáltatás vehető igénybe ami automatikusan bizonyos - előre meghatározott - feltételek mellett teljesíti az igényeinket, a teljesítésről pedig automatikusan jelzést küld. De ez nem a szerződés, hanem a szolgáltatás „okossága”. Az „okos szerződés” itt akkor tud többletet hozzátenni egy okos szolgáltatáshoz, ha több ilyet összeszervez egy adott kötelem teljesítéséhez.  

Amikor azt írtam, hogy az „okos szerződés” nem abban okos, amiben kellene, arra utaltam, hogy a szerződések legnehezebb része, a szolgáltatás kereteinek kidolgozása. Azért nem féltem a munkámat tőle, mert a „laikusok” számára pont ez a legnehezebb. A szerződések kérdése is egy kicsit olyan, mint a foci és az orvostudomány: mindenki ért hozzá, pedig nem. A szakemberek – és itt most nem csak jogászra gondolok – nélkül kötött szerződéseknél általában a teljesítési folyamatban derül ki, hogy a paraméterek, feltételek lettek előzetesen rosszul megadva. Az ilyen szerződéseknél még több baj szokott lenni az esetleges probléma kezelésével. A hagyományos szerződéseknél is előfordul természetesen, hogy hiba csúszik valamibe, de egy szakember által írt szerződés (akár okos, akár nem) ezt is tudja kezelni, a módosítás, a megszüntetés feltételeinek, a szerződésszegés szankcióinak stb. kidolgozásával. A szerződés akkor lenne igazán okos, ha ezeket a szolgáltatáshoz hozzá tudná rendelni, de ahogy a szolgáltatások is annyifélék, ahány megrendelő van, a problémakezelés is legalább ilyen eltérő lehet a megrendelőtől függően (példa: ugyanazt az autóalkatrészt, szállíthatja egy cég egy, vagy több autógyárnak és egy, vagy több magánszemélynek is. A termék ugyanaz, de az egységárban, a kötbérben, a szállítási határidőben, már biztos nagyon komoly eltérések lesznek, adott esetben az azonos kategóriájú vásárlók közt is).

A hagyományos szerződések vonatkozásában is érhető el egy kis okosítás. Egyrészt a tartalmukra megfelelő sablonok alkalmazhatók, amik alapján némileg automatizáltan egyéniesíthetők. A tartalom kidolgozásának útja is nagyon lerövidült, ma már a világ másik felén levő partnerrel is a másodperc tört része alatt lehet kommunikálni és megegyezni, amit szintén megegyezés szerinti hitelesítés követhet. Az ellenszolgáltatás teljesítésére is lehetőség van otthonról. A megvásárolt porszívót a blokklánc sem fogja nekem felhozni a tizedikre. Amiben segíthet az az, hogy a boltot, a szerződést, a fuvarozót, a fizetést összeszervezi, de én mintha már vettem volna ugyanígy porszívót blokklánc nélkül is.

Az okos szerződések előnyeként szokták említeni továbbá, hogy külső közreműködő hiányában, meg lehet spórolni azok költségét is. A jogászi költségeket minden bizonnyal le lehet faragni, amíg nincs baj a teljesítéssel! Utána persze X-szerese lesz minden. Közjegyző eleve nem kell általában egy szerződéshez. Speditőr, fuvarozási szolgáltató nélkül Kínából elhozni egy konténer zoknit biztos menni fog, ha pl. van egy hajója valakinek, amibe befér a cucc, de oda meg matróz kell.

Biztos vannak olyan megállapodások, amiket blokkláncon keresztül is meg lehet kötni és sikeresen teljesíteni, de hitelt érdemlő módon lemodellezve – a hagyományos megállapodások létező milliárdjaival szemben - sehol sem találtam, így csak a rendelkezésemre álló anyagból dolgozhattam. A fentiektől függetlenül senki nem mondhatja, hogy nem fog működni valami, amíg a nagyközönség előtt meg nem bukik, de jelenleg nem látom benne azt az előnyt, amit a többivel szemben előtérbe emelné.

Ezer ölelés:

JD

Régóta ámulattal nézem a bitcoin dilit. Először a hihetetlen felfutását. Majd a felfutást övező médiavisszhangot, ahol az általam hallott felszólalók úgy kerülték a mélyebb ismeretek átadását, mint macska a forró kását. Érdekelt, ezért igyekeztem utánanézni annak, hogy mi is az a bitcoin, illetve az annak alapot adó blokklánc (block-chain, vagy blockchain) technológia.

Mezei jogászként bevallom nem sokra jutottam, mert a magyarázatokat, leírásokat nem igazán értettem. Három verzió lehetséges: a) tök hülye vagyok ehhez a témához, b) nem jók a magyarázatok, c) nincs is amit el lehetne magyarázni. Gyanítom mindegyik egy kicsit.

Aztán ugyanilyen látványos volt az összeomlás is. Ahogyan az elején hatalmas pénzek keletkeztek, úgy vált később ennek a temérdek pénznek egy része füstté. Jelenleg az árfolyama áll, mint a cövek.

Ugyanígy bámulattal néztem, hogy az előállításukhoz szükséges infrastruktúra kiépítésébe milyen irdatlan erőforrásokat ölnek bele és, a csúcson ez milyen módon képes befolyást gyakorolni a világgazdaságra, csak a bányászathoz szükséges eszközök iránti kereslet felfutásával. A híradások mindenhol arról szóltak, hogy ez az új pénz, ami forradalmasíthatja az élet összes területét, a banki szolgáltatásoktól, az ózonjukig. Később, amikor néhány baljós előjel, vagy kritika felmerült, akkor azzal hessegették el az aggodalmakat, hogy azért nem dőlhet be, mert a mögöttes technológia annyira forradalmi és mindenre használható, hogy önmagában is képes az értékét legalább egy bizonyos szinten megőrizni.

Jogászként először is az ütötte meg a fülemet: a bitcoin pénz (innentől inkább a kriptovaluta kifejezést használom). A második dolog az volt, hogy mint pénzt, milyen tranzakciók lebonyolításához használják.

Számos olyan fogalmi elemet lehet találni, amitől pénz lesz valamiből, vagy pénzként működik, de a legfontosabb, az általános csereeszköz funkciója. Magyarul ez azt jelenti, hogy a pénzt bármire be lehet cserélni.  Én hozzátenném még azt a nagyon sokszor kifelejtett fogalmi elemet, amitől egy potenciális pénzből valódi pénz lesz, hogy nem csak képes csereeszközként funkcionálni, de ténylegesen erre is használják. Itt viszont a bitcoin, de különösen az egyéb kriptovaluták a pénzként való használattól nagyon távol kerültek, két kivétellel.

Miért kezdenek el valamit használni pénzként? Nyilvánvalóan azért, mert valamiben előnyösebb a felhasználónak, mint valamilyen korábbi csereeszköz.

Az intenzív árfolyam-emelkedés időszakában sok hirdetésben jelent meg, hogy kriptovalutát is elfogadnak, de kíváncsi lennék rá hogy még mindig elfogadják-e? A kriptovaluta elfogadását az árfolyamának intenzív emelkedése generálta, ami érthető volt, mert ebben az időszakban, amikor, ha valaki volt olyan hülye, hogy a kajáját kriptovalutával fizette, akkor kéttel később az egész családot meghívhatta volna ugyanannyiból. A forgalom elfogadói részét első sorban azzal a legális várakozással lehetett tehát magyarázni, hogy ha egy szolgáltatásért kriptovalutával fizetnek, akkor azzal nem csak a szolgáltatás értékét fizetik ki, hanem jó adag extraprofit emelkedésre is szert lehetett tenni. 

Van azonban a kriptovalutáknak egy másik, de elég aggasztó "előnye" is, mégpedig a rendszer mögötti anonimitás, amivel a tranzakciók szereplői titokban maradhatnak. A hivatalos magyarázat az, hogy a használók aggódnak a mindenbe beavatkozó állam, és a bankok miatt a magánszférájuk sérthetetlenségébe való beavatkozás miatt. A gáz, hogy valóban ez az ok, csak éppen a használók egy része nem attól fél, hogy valamelyik állam, vagy pénzintézet tudomást szerez arról, hogy milyen állólámpát vett szülinapra az asszonynak, hanem ennél általában húzósabb ügyletek nyomát kívánják eltüntetni vele. Az említett ügyletek közül, még az adóelkerülés a legenyhébb. Szóba jöhet a drog és a fegyverkereskedelem, pénzmosás, ill. más illegális ügyletek finanszírozása is. Mivel az állami tisztviselők, hatóságok, bűnüldöző szervek állományában sem mindenki tökfilkó, azonnal beindult az ő részükről is a gépezet, hogy ezt a forgalmat valamilyen módon ellenőrizzék. A forgalom visszaesésével ez valamelyest talán csökkent, ők sem fordítanak erre akkora erőforrásokat, de azért nem fejezték be. Ahol lemondanak az ellenőrzés lehetőségétől, ott komoly esélye van annak, hogy megtiltják a használatát. Amibe pedig sok kriptovaluta tulajdonos nem gondol bele, hogy az illegális ügyletek árnya az egyébként legális ügyletekre is rávetül, különösen ott, ahol sok kriptovalutát realizálnak valódi pénzre.

A fentiek azonban szerintem nem változtatnak azon, hogy a forgalomban levő kriptovalutáknak csak egy nagyon kis része funkcionál valóban pénzként, csere-, vagy fizetőeszközként.

A jelenleg használt fizetőeszközökhöz képest további előnyét nem látom. A mai technikák mellett megoldható az, hogy nyomtatott pénz helyett valami mással fizessünk. A kriptovaluta sincs semmivel nagyobb biztonságban egy kriptopénztárcában, mint egy bankban, sőt, az anonimitás miatt a lopás esetleges felgöngyölítésére is minimális az esély.

A blokklánc technológia kihasználását a fejlesztők is folyamatosan keresik, mert a pénzként használható algoritmussal kapcsolatban a kételyek jelenleg erősebbek, mint a támogató tények. Az egyik ilyen lehetőség az ún. „okos szerződések” terepe. Az ezzel kapcsolatos aggályaimat röviden úgy tudnám összegezni (igyekszem később hosszabban is kifejteni), hogy a szerződések okosságát sokan szerintem alaposan félreértik, az hagyományosabb és különösen a blokkláncok fenntartásához szükséges irgalmatlan energia bevitel nélkül is megoldható.

A magam részéről a technológia előnyét leginkább a decentralizáltságából adódó független hitelesítési potenciáljában látom. Amennyiben persze elhisszük azt, hogy egy tényt igazoló adat egy közjegyző helyett jobb helyen van egy általunk ismeretlen személy által megalkotott, fenntartott, üzemeltetett olyan rendszerben, melynek a működése az átlagember számára átláthatatlan. A technológia kitalálója a homályban maradt. Volt már, aki jelentkezett, hogy ő volt az, de róla kiderült, hogy szélhámos és Elon Musk sem ismerte még be, amit kétlek, hogy ne tett volna meg, ha bármi köze lenne hozzá. Azon viszont nem lennék meglepődve, ha valamilyen hárombetűs szervezet – mindenki gondoljon arra, amelyikre a beállítottsága alapján akar – lenne a fejlesztő és a bába egy személyben.

No ennyit az anonimitásról és a lekövethetetlenségről.

Szeretettel:

JD

Az összefoglalóban külön pontként szereplő szempontokat összevontam, mert szinte szinonimaként használják, bár erősen eltérő fogalmak. Sőt, szoros kapcsolatban állnak a SIKERESSÉG fogalmával is, mint afféle előfeltétele annak. Minden bizonnyal emiatt bír olyan nagy jelentőséggel a fiatalok körében, mivel ismereteim szerint a fejlődési és előrelépési lehetőségek hiánya előkelőbb helyen szerepel a felmondási okok közt, mint a fizetés. (Bár néha az az érzésem, hogy az „elment a kedvem az egésztől, bunkók és/vagy unalmasak, büdösek vagytok stb.” című válaszok helyett is ezt mondják). [A posztban fejlődésnek első sorban a tudásszint emelkedését, tekintem, de szó lesz egyéb szempontokról is, míg előrelépésnek a beosztásbeli, pénzbeli előrelépést tekintem alapnak]

(Egy előző bejegyzésemben sorba vettem azokat a szempontokat, amiket a pályaválasztóknak szerintem érdemes átgondolniuk, mielőtt döntenek egy-egy hivatás mellett. Mint ígértem, ezeket a szempontokat részletesen is kielemzem)

A három elem, elvileg együtt mozog, ill. jó esetben a sikerélményt okozó előrelépést, bizonyos fejlődés előzi meg. Sokszor érezheti úgy valaki, hogy megakadt az előrelépésben, annak ellenére, hogy fejlődött és ezért nem sikeres. Ilyenkor érdemes megvizsgálni, hogy tényleg fejlődött-e, és ha igen, miért nem érkezik a várt előrelépés.

Eredetileg a három fogalmat külön-külön néztem volna át, de talán szemléletesebb, hogy az egyes stációkban mivel segíthetjük magunkat, ezért az időrendi elemzést választottam – szigorúan szubjektív és saját tapasztalatokon alapuló szempontok szerint.

Kezdjük az elején

A sikerélményt alapvetően egy jó karrier alapozza meg, aminek a felépítését nem lehet elég korán elkezdeni. Ha egy kicsit elaludtál ezzel (vagy a szüleid aludtak el és úgy nőttél fel mint a csalán), akkor még nincs veszve minden, de sokkal nehezebb lesz hidd el, a saját káromon is okulva mondom.

Középiskola

Bár nincs középiskolás gyerekem, a kollégáktól eleget hallok a mai fiatalok elé állított követelményrendszerekről. A most korosztály különös viselkedését lehet az alapozza meg, hogy olyan stresszhelyzetekkel találkoznak már tizenéves koruktól, mint amikkel én, aki a hetvenes évek elején születtem, csak az egyetemen szembesültem. Azon túl, hogy nem lesz olyan meglepő nekik a jövő, egy fiatal fej szétstresszelésének semmi értelmét nem látom.

A középiskola több szempontból is nagyon fontos életszakasz. Egyrészt a jó tanulmányi eredmény nagyban megkönnyítheti az egyetemre való bejutást (még akkor is fontos, ha szülőknek amúgy van pénzük fizetős helyre, de egyik napról a másikra alakulhat úgy, hogy később nem lesz – én is így jártam, ezért kellett elmennem az egyetem alatt dolgozni). Másrészt lehetőség van elsajátítani olyan készségeket, amire később már annyi idő sem lesz, mint most. Ilyen az idegen-nyelvtudás és a titkos javaslatom: a magyar nyelv és irodalom. Nem csak azért, mert állat bénán néz ki, ha jogász létedre kevered Adyt és Petőfit, de munkánk során minden nap a magyar nyelvvel foglalkozunk. Nyelvek közül az angol ma már elengedhetetlen, már csak önvédelemből is, mert divattá vált egy üzleti tárgyalás során félig angolul hablatyolni. Az más kérdés, hogy aki kalendár rikvesztet szendel, egy kikoff mítingről, hogy megbeszéljétek a sedjult (ízlés szerint szkeddzsölt), attól jobb menekülni.

Egyetem

Először is kérdés lehet, hogy melyik jogi egyetemet válaszd? Az egyetemeket a hallgatói és az oktatói kiválóság alapján szokták rangsorolni. Én nem sokat teszek a rangsorra, bár minden bizonnyal a hallgatók javát szolgálja, ha versenyeznek. Sajnos egy pályázaton nem garancia arra, hogy nem az adott jelentkező az egyik olyan alak, akinek a sikeres diplomája mindenki számára rejtély volt.

Az egyetem mind a fejlődés, mind az előrelépés alapja. Itt tanul meg valaki igazán tanulni és itt szerezhet az előrelépéshez megfelelő ismereteket, ismeretségeket.

Nem újdonság, hogy az egyetemen teljesen más mértékegysége van az elsajátítandó anyagnak, mint a középiskolában. Más a tanulás rendszere is, mert első sorban a vizsgákon kell jól szerepelni, ami nem mindenkinek fekszik. A középiskolában nagymenők, az egyetemen nem mindig tudják tartani a szintet és fordítva. Minden esetre az írott anyag elsajátításának elsőrendű helye, de gyakorlati tudásra is szert lehet tenni, főleg, ha olyan tanár óráira jársz, aki a „civil” életben is sikeres.

NAGYON FONTOS A CÉLIRÁNY KIVÁLASZTÁSA! Érdemes már az egyetem alatt gondolkodni azon, hogy milyen irányba szeretnél továbblépni és azon a területen jó jegyeket szerezni, vagy valamilyen egyéb képzésben, kollégiumban részt venni. Az önéletrajzban is jól mutat egy kifejezetten a pályázott állásnak megfelelő orientáció bemutatása és a tudás is a tiéd marad. Legalább ilyen fontos, hogy utánanézz annak, hogy az érdeklődéseddel hol fogsz tudni majd munkát vállalni, mert a későbbi váltás néha nagyon nehéz lehet.

Az egyetem jó esetben megtanít egyfajta jogászi gondolkodásra is, ami számomra abban áll, hogy képes legyen valaki a kásahegyből a lényeget kibányászni. VIGYÁZAT: a jogászokat első sorban problémamegoldónak alkalmazzák, a túlzásba vitt tudományoskodás viszont egy olyan irányba is elviheti a gondolkodást, amikor a lényegből kásahegyet csinálsz.

EGYEDÜL NEM MEGY, vagyis igen, csak lassabban és nehezebben. A jövendőbeli kollégáiddal tanulsz együtt, vagy ők tanítanak. A szakmai előrelépés egyik kevéssé hangsúlyozott, de nagyon fontos segítője, hogy ismerősöket, támogatókat szerezz. Az egyetem erre is kiváló hely. Én nem különösebben foglalkoztam ezzel, inkább a bulizással, bár hozzáteszem az ismeretség beszerzésének ez is jó terepe lehet, kivéve, ha mindenki alkoholistaként fog tekinteni rád – ezzel vigyázz!!!

Lehet meglepő, de szkeptikus vagyok a tanulmányi eredményekkel kapcsolatban is. A summa cum laude kollégák egy része az eredményét kizárólag annak köszönheti, hogy éjjel nappal tudott tanulni. Ez akár szép dolog is lehetne, de a való világban nem sok esélyed lesz egy héten keresztül napi tíz órában készülni egy feladatra, emiatt sokan kinyúlnak közülük. Az első csalódás pedig olyan pofon nekik, amivel még nem találkoztak, mert minden addigi vizsgán átmentek.

Munkahely

Sokan az egyetemről kikerülve úgy érzik, hogy semmit sem tudnak és semmit sem érnek. Ez természetesen nincs így, mert a laikus munkatársakkal ellentétben, az írott anyag átfogó ismerete mellett elvileg felvérteztek némi jogászi látásmóddal is (ld. fentebb). A munkahely is kiváló hely a szakmai fejlődésre, és az előrelépésre, itt azonban már inkább témakörök szerint írok.

Önképzés

Azzal, hogy alaposan utánanézel a kapott feladatoknak, rengeteget lehet tanulni. Ne csak az elintézéshez szükséges mértékben nézz utána! A jogászi szakma kifejezetten alkalmas az önképzésre, mert a szabályok nyilvánosak és általában a joggyakorlathoz is könnyen hozzá lehet férni. A mondás szerint más kárán tanul az okos, amihez annyit teszek hozzá, hogy eddig nem túl sok okos emberrel találkoztam. A saját munkával szerzett ismeretek azonban jobban bevésődnek, amik összességét aztán tapasztalatnak is lehet nevezni.

A fejlődés legjobb hajtóereje a leégéstől való hiú félelem. Az egyetemen még lehet, hogy poén volt az, hogy a lehető legkevesebb befektetett munkával élje túl valaki az öt évet, de a munkahelyen már nem egy hallgató vagy, akinek sokat elviselnek, hanem alkalmazott, munkatárs stb., akinek a helytállására számítanak. Ha nem teszed oda magad, jobb esetben lustának, rosszabb esetben hülyének tartanak majd, ami levakarhatatlan bélyeg lehet később. Akiben nincs meg az ilyenfajta igényesség a munkája iránt és az ehhez kapcsolódó önképzési kényszer, az vagy meg fog rekedni valamilyen alacsony szinten, vagy valamilyen más módot kell találnia az előrelépésre és a sikerre.

Az önképzés legfőbb erénye, hogy nem kerül semmibe, legfeljebb az idődbe. Hátránya, hogy nincs sorvezető, kicsit magadra vagy hagyva, de semmi nem zárja ki azt, hogy az önképzés keretén belül egy tapasztaltabb kollégától, vagy a témát jól ismerő szakembertől is segítséget kérj.

Az önképzésnek folyamatosnak kell lennie, mert még egy jól ismert jogterületen is jöhet jogszabályváltozás, amihez alkalmazkodni kell.

Jogi szakvizsga: Az önképzés egy sajátos formájaként tartozik ebbe a posztba, mivel kötelező, de elismert eredmény. Bizonyos jogászi munkát (ügyvéd, ügyész, bíró, jogtanácsos) nem lehet nélküle végezni. Az önképzésen túl egyfajta alkalmassági vizsga szerepet is betölt.

Posztgraduális képzések, továbbképzések

Egy jó minőségű képzés még akkor is jó, ha nem kifejezetten a munkához kapcsolódik, hanem mert személyesen érdekel. Amellett, hogy az egyetem előnyei is benne vannak, a jó képzéseknek lehet egy plusz előnye, hogy megismertetnek olyan határterületekkel (adott esetben nem is csak jogi ismeretekkel), amire az önképzés keretében vagy nem is gondoltál, vagy az ismeret nem volt olyan könnyen hozzáférhető.

Hátránya, hogy pénzbe és időbe kerül.

Konferenciák

No ennek viszont azon túl, hogy az előadók megélnek belőle kevés értelmét látom. Különös vadhajtásai a konferenciáknak azok, amik valamilyen kreditpontokért mennek. Én csak az álomkórral küzdök mindegyiken. Pofavizitre is alkalmatlanok, mert mindig azok beszélgetnek egymással, akik egyébként is együtt dolgoznak, akkor meg minek. Unalmában meg mindenki a kirakott kaját majszolja, amitől még jobban elálmosodik és felpuffad.

Előrelépés a munkahelyen

PC verzió: Itt sajnos egyáltalán nem lehet általánosítani, mert ahány munkahely, annyi előrelépési rendszer van. Természetesen a tehetség és a szorgalom meghozza a gyümölcsét.

Valós verzió: Tetszik vagy nem, de az átlagemberek számára van egy plafon, amit nógrádi bányász felmenőkkel rendelkezve tehetséggel és szorgalommal (ja meg jó sok idővel) el tudsz majd érni, de még ezt se mindig. Kell valami plusz az lőrelépéshez, amik lehetnek:

-          Szerencse: ez elég esetleges.

-          Felfigyelnek a kiválóságodra: nem sok ilyet láttam élőben. Amire valóban felfigyelhetnek, ha minden ügyedet megoldod, mert arra van szükség.

-          Munkahelyváltás: első sorban a szorgalmas kis hangyáknak jelenthet menekülési utat a dobbantás valami jobb helyre, ahol vagy több a fizu, vagy kevesebb a munka.

-          Sávváltás: pl. ügyvédből nagyvállalati terepre, vagy vissza. Itt azért sok a rizikó, mert a múltat is félredobod, anélkül, hogy a jövő biztos lenne.

-          Nyalizás: nagyon hatékony előrejutási módszer, csak gyomor kell hozzá.

-          Támogató: a két szép szemedért nem nagyon fogja senki egyengetni a karriered, ezért a támogatóként megjelenő illetők inkább az alábbi kategóriába sorolandók: szerető, bűntárs, üzlettárs. Belátható, hogy ebben van némi rizikó.

-          Leépítések, átszervezések: a szerencsénél is lehetne tárgyalni, de annál gyakoribb. Persze csak akkor esély az lőrelépésre, ha nem téged építenek le.

-          Valami olyat tanulsz ki, ami később sokat ér: ez azért több mint a vakszerencse. Néha elég egy jogszabályváltozás, hogy a tudásod keresetté váljon.

-          Elvállalod azt, amit más nem: ez a szorgos munka és az előző pont egy sajátos célzott egyvelege. Nem biztos, hogy beérik, de ilyennel már sokszor találkoztam.

JD

(Egy előző bejegyzésemben sorba vettem azokat a szempontokat, amiket a pályaválasztóknak szerintem érdemes átgondolniuk, mielőtt döntenek egy-egy hivatás mellett. Mint ígértem, ezeket a szempontokat részletesen is kielemzem)

A manapság divatos kifejezést arra értem, hogy mennyire hoz lázba, mennyire tudsz elmerülni abban a munkában, amit épp csinálsz. Jogászként egymástól nagyon különböző témákkal lehet/kell foglalkozni, még egy adott munkahelyen is, ami közül ez egyik feldobja az embert, a másik pedig untatja, vagy egyenesen utálja. Hogy kinek mi okoz flow élményt az nyilván nagyon egyéni ezért érdemes abból a szemszögből közelíteni, hogy a jogászi munka alapvetően milyen tevékenységeket ölel fel.

Maga a tevékenység szellemi jellegű, bárhol is dolgozzon valaki. Gyakorló jogászként általában egy (vagy több), jogszabályban megfogalmazott előírást kell értelmezni, rendszerezni, és a konkrét élethelyzetekre alkalmazni, vagy fordítva, egy konkrét élethelyzethez kell megtalálni az azt leíró jogszabályt. Gyakran kiegészül azzal, hogy az értelmezés eredményét a megrendelő/munkáltató érdekeinek megfelelően, emészthető, érthető formában valaki(k)/más(ok) elé kell tárni. Ez a valaki lehet jogász is pl. egy bíró, de lehet „laikus” ügyfél stb. Jellemzően írott szövegek értelmezésén alapul tehát, és azt kell esetleg transzformálni, majd interpretálni az aktuális igények szerint.

Kétfajta képességet igényel: az absztrakciós képesség segít abban, hogy egy adatkupacból (de inkább kettőből: a jogszabály adatkupaca és a konkrét élethelyzet adatkupaca) ki tudjuk emelni a lényeges elemeket, pontokat. A másik, hogy ezt a megrendelő igényének legmegfelelőbb módon valahogy tálalni kell. Ez a valóságban sokkal nehezebb, mint amilyennek így eléggé sablonosan leírva tűnik, viszont nagyon izgalmas lehet. A filmeben az első mozzanat úgy jelenik meg, hogy a csinos ügyvéd/ügyvédnő egy liter kávéval a kezében tonnányi könyvet búj át, majd megvilágosodik, a második pedig, hogy a tárgyalótermekben erélyesen magyarázza ugyanezt. Bár a külsőségek a valóságban nem mindig passzolnak (pl. a tárgyaló egy lepukkant panelban van, az ügyvéd meg nem csinos, vagy nem magyaráz túlfűtötten, mert a bírót csak felidegesítené) de azért a munka nagyon hasonló.

Hogy egy kicsit lelombozó is legyek: munka nagy része merő automatizmus, pl. naphosszat ugyanolyan határozatokat kell meghozni, ugyanolyan szerződéseket kell megkötni, ugyanannak az ügyfélnek kell századjára is elmagyarázni valamit stb. Van, akinek meg ez tetszik, mert az előző felsorolásból kihagytam egy nagyon fontos képességet: a valódi jogásznak felelősséget is kell vállalnia az általa leírtakért, mondottakért és az nagyon sok embernek nem megy!!!

Van, akit az ügyleti érték hoz flowba, van, akit meg a probléma jellege és bizony van olyan is, akit semmi sem. A perképviselet egyfajta háborúként, versenyként is felfogható, ami nekem nagyon bejött, de van, aki inkább rutinfeladatokkal szeret molyolni. Ismerek olyanokat is, akiket kifejezetten a mások (pl. ügyfelek) nyaggatása villanyozott fel bár ez inkább nem flow, hanem orvosi kérdés. Tetszik, vagy nem, helyes, vagy nem helyes, jogászként sok olyan munkahely van, ahol ezt is meg lehet tenni, de engem untatott.

Hozzá kell tennem azt is, hogy ugyanaz a tevékenység van, akit lázba hoz akkor, ha pl. gyerekjogokért kell síkra szállni, míg, ha ingatlanokkal kapcsolatos jogvitát kell intézni, teljesen enervált lesz. Jogászként nem csak nagyon eltérő tevékenységeket lehet kifejteni, hanem nagyon eltérő témákkal is lehet foglalkozni. Ebből következően nem kell elkeseredni akkor, ha valamilyen munka nem tetszik, elképzelhető, hogy találunk magunknak valamilyen testhezállóbbat, amit tényleg örömmel csinálunk.

Ami miatt aggódok a mai fiatalokért, hogy nagyon könnyen váltanak, ha bármi nem pont és nem azonnal úgy alakul, ahogy elképzelték. Pedig a nagy kihívást rejtő komoly ügyekért általában meg kell fizetni egy olyan dologgal, amit a tapasztalataim alapján a fiatalok talán a legtöbbre értékelnek: IDŐVEL. Kezdőként nem engednek komolyabb ügyek közelébe, tanulás és gyakorlat kell hozzá. Ha valaki egy témában sem hajlandó elmélyedni, akkor hamar lemossák a pályáról, pedig lehet, hogy már nem is kellett volna sokat várnia vagy tanulnia. (Megj.: a közigazgatás kicsit kivétel ebben, mert a fluktuáció miatt hamar kikopnak az ember elől a régi szakik – na nem feltétlenül a főnökök – és friss tojáshéjjal a fenekén olyan viharban találhatja magát egy kezdő jogász, amit még egy kicsit későbbre halasztott volna)

Összegzésként: a jogászi munka nagyon sok szellemi kihívást és örömet tartogat azok számára, akik szeretik az ilyeneket, viszont nem kevés tanulást, önképzést és időt igényel.

JD

Gyors áttekintés azokon a szempontokon, amiket az ifjak figyelembe vesznek, vagy figyelembe kellene venniük pályaválasztáskor, a jogi végzettségre specifikálva, hogy miért (ne) menjen jogásznak:

(A bejegyzés célcsoportja első sorban azok a kb. 16-22 éves fiatalok, akik még pályaválasztás előtt állnak. A cég, ahol dolgozok sok egyetemista diákmunkást is alkalmaz, akik életkorban a legközelebb állnak a potenciális joghallgatókhoz. A HR-eseink esküsznek rá, hogy tényleg más dolgokat értékelnek a mai fiatalok (Y és Z generáció), amit megértek. 18-25 évesen nekem is mások voltak az elvárásaim, mint ma, úgyhogy egy kicsit átalakítottam a sorrendet) 

1.    Flow

2.    Előrelépés

3.    Rugalmasság a munkahelyben

4.    Munkakörnyezet

5.    Szexiség

6.    Fejlődési lehetőség

7.    Pénz

8.    Társadalmi megbecsülés

9.    Stressz-faktor

10. Nem volt jobb ötletem/nem vettek fel máshova

11. Nyelvtudás

A sorrend nyilvánvalóan mindenkinél egyéni. A HR-esek meglátása alapján a fiatalok is válaszolnak a munkapiaci konjunktúrára, ill. ők válaszolnak csak igazán. A konjunktúra legfőbb oka az, hogy sok olyan pálya nyílt meg a fiatalok előtt, amivel külföldön is érvényesülni tudnak, ezért a jogászi szakma is speciális helyzetbe került. Elvileg a hazai és a külföldi munkáltatók közt ebben a szakmában nincs verseny, mivel a magyar jogi diploma elenyésző mértékben hasznosítható külföldön, ugyanakkor mégis hiány van. Sok a fiatal pályaelhagyó, akik a jogi végzettségük ellenére mégis külföldön vállalnak munkát, ennek azonban az az ára, hogy nem a szakmájukban helyezkednek el. Gyakorló pályáztatóként állíthatom, hogy itthon a jogászok közül ugyanúgy nehéz megtalálni és megtartani egy alkalmas jelöltet, azaz a tendenciák a jogi szakmába is begyűrűztek, ezért a pályaelhagyóknak is javaslom, hogy először adjanak még egy esélyt a hazai munkahelyeknek és nézzenek körül itthon még egyszer.

Egyrészt a személyiség, másrészt a munkapiaci lehetőségek konfliktusa a pályaválasztás. Jó esetben a két dolgot szépen összhangba lehet hozni, ezért érdemes tájékozódni egy-egy pályát illetően. Ellenkező esetben minden nap egy nyűg lesz, ami az egész életét elronthatja az embernek.

Az egyes pontokat szép sorrendben számba veszem majd, amivel remélem, hogy segíthetek a leendő kollégáknak abban, hogy a számára megfelelő helyet találja meg, vagy inkább próbálkozzon mással.

Összegzésként elárulhatok egy titkot: a jogászi szakmát első sorban azoknak ajánlom, akik képesek egy írott szövegben elmélyedni, és értelmezni azt. Szeretnek és tudnak véleményeket ütköztetni, érvelni a sajátjuk mellett. Képesek tanulni a hibáikból, elemezni azokat és ezzel is fejlődni. Mindemellett annyira sokféle munkát lehet jogászként végezni, hogy ha elsőre valamelyik szakterület nem jött be, vagy valamilyen munkakörnyezet nem passzol az egyéni elvárásoknak, van lehetőség váltani szakmán belül is.

JD

A szokásos definíció

A polgári jog lényegét akként szokták megfogalmazni, hogy egy olyan jogágról van szó, amely mellérendelt, egyenjogú (tehát nem alá- és fölérendelt) személyek (ezek lehetnek természetes és jogi személyek is) jogait, jogviszonyait szabályozza. A viszonylat behatárolása már a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) legelején megjelenik, a törvény hatályánál [Ptk. 1:1. §] is, miszerint: „E törvény a mellérendeltség és egyenjogúság elve szerint szabályozza a személyek alapvető vagyoni és személyi viszonyait”. Hétköznapibb módon talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy a másik emberrel, céggel kapcsolatos viszonyokra terjed ki első sorban.

A polgári jog gyökerei

Az eredete az ősi időkre nyúlik vissza. Nagy vonalakban: Az ókori Rómában már meglehetősen korán elkezdték a polgárok (civilek) az egymással kapcsolatos szabályaikat tisztázni. A részletes szabályozás konkrét okai a múltba vesznek. Nekem az a - ha jól emlékszem Zlinszky Jánostól származó - elmélet tetszik legjobban, ami szerint Róma lakosságát az élet egy, de inkább több rablóbandából sodorta össze. A kis akciócsoportot a rendezetlenség idejekorán felemésztette volna, a többi, javarészt az ismeretlenségbe süppedt korabeli hasonló rablóbandához hasonlóan, ha nem szabályozzák az egymással kapcsolatos viszonyaikat. A békés egymás mellett élés pontos, betartott (betartatott) szabályokat követelt, nem csak a büntetések, hanem vagyoni viszonyok terén is (elkerülendő az akkor is gyakran alkalmazott, a 90-es évek rendőrségi híreiben „elszámolási vita” címszó alatti eseményeket). Igaz, ők még nem különítették el egymástól annyira a ma polgárinak és büntetőnek hívott jogágak szabályait. Minden esetre ez a jog a római polgárokra volt érvényes, a köztük fennálló viszonyokat szabályozta – ezért lett polgári jog.

A lényeg, hogy a többségük által elismert szabályokat alkottak az adás-vételre, az öröklésre stb. mind azokra, amik egy ember hétköznapi életét születésétől a haláláig meghatározták. Meglehetősen gyakorlatias emberek voltak, ezért ezek a való életre alkalmazható és főleg működő szabályok voltak, olyannyira, hogy számos mai polgári jogi szabályunk egy az egyben feleltethető meg az ókorinak. A szabályok alkalmazása azért is fontos volt, mert a birodalom gazdagságát alapvetően a Földközi-tenger prosperáló piacain való bizniszelés biztosította. A filmek népszerű témáját adó háborúskodás célja szinte minden esetben a piacra jutást, vagy a piacon maradást célozta. Az előbb jelzett okokból a rómaiak előszeretettel terjesztették ki a tevékenységüket a körülöttük lakókra. Csak ők nem demokrácia exportnak hívták, hanem egy pax romana nevű package-et adtak a helyieknek, aminek a béke, az utak, meg az arénák mellett része volt a polgárság, mint társadalmi forma bevezetése és azzal együtt járó jogrend is. Aztán meg jól elterjedt... Legalábbis a jogrend. A rómaiak által alkotott jog megfelelt egy interkontinentális üzleti tevékenységet végző birodalom üzleti életét szabályozó normákkal szembeni elvárásoknak.

Ugorva egyet a történelemben: aztán a romai birodalom bukásával volt egy kis reccsenés az áruforgalomban, ami nem kedvezett a cizellált egységes polgári jogi szabályoknak sem. A polgárság is nehezen értelmezhető fogalom lett a hűbéri rendszerben. Szerencsére Európában boldog-boldogtalan kikiáltotta magát birodalom örökösének, ezért nem dobtak ki mindent, de legalábbis direkte nem irtották. Ahol az uralkodók a Római Birodalomra hivatkozva legitimálták a hatalmukat (és itt a pápaságot is ide sorolnám) ott többé-kevésbé fenn is maradtak a szabályok, ha már a vízvezetékek karbantartásához nem értettek. Később, amikor a helyzet már megérett rá, egymás után hozták a romai alapokra meglehetősen hasonlító szabályokat. Itt nem csak a nagy előd tisztelete, hanem a már kitalált és bevált szabályok logikus átvétele – sok esetben fenntartása - is ösztönözhette a jogalkotókat, amit erősített az is, hogy nem csak egyes szabályokról, hanem egy jó felépített rendszerről is szó volt, valamint jelentősen támogatott az – mily meglepő -, hogy a polgárság számaránya elérte azt a kritikus tömeget, amikor gyakorlatban a gazdaság alapjait már ők adták, nem a nemesség. Az 1800-as évekre Európa jelentős részében a korábbi szokásjogi szabályokat követően újra meghonosodtak a római jogi alapokon nyugvó szabályok, elvek.

Kis hazánk sem maradt ki a fősodorból és civilizált (polgári) nemzet lévén mi is erősen a római alapokra hajazó polgári jogot vezettünk be, igaz nem túl hamar. Sok jobb, rosszabb és hivatalosan el nem fogadott, de a gyakorlatban mégis alkalmazott próbálkozás után a polgári jogi szabályokat a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi V. törvény fektette le jó hosszú időre.

Honnan ismerhetők meg a polgári jog szabályai?

A polgári jog anyagi jogi szabályait a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény foglalja össze. Társaságban lazán csak Ptk.-nak hívjuk (meg írásban is, ha egyszer már leírtuk az egészet). Anyagi jog alatt azokat a szabályokat értjük, amik meghatározzák a követendő magatartás tartalmát. Pongyolán: leírja, hogy mit kell csinálni, ehhez képest az eljárási jog megmondja, hogy hogyan kell csinálni valamit (egy receptre vetítve nagyjából az anyagi jog írja le a hozzávalókat, az eljárási, meg azt, hogy hogyan kell felvágni és mikor kell beledobálni azokat a lábosba)

Legegyszerűbben a http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=159096.348050 oldalról lehet elérni a jogszabályokat. [Nem reklámként, mert állami, de az http://njt.hu/ oldalon más jogszabályok is könnyedén előkereshetők.]

Egy átlagos intelligenciával rendelkező írni, olvasni tudó személynek már kifejezetten ajánlott olvasgatni, tanulságos lehet.

Elárulok egy titkot: ami egy a fenti adottságokkal rendelkező élőlénynek nem érthető a Ptk.-ból, az egy jogásznak sem feltétlenül az, csak ezt a jogászok nagy nemzetközi összeesküvése miatt kötelesek vagyunk titkolni, különben meghalnánk. Ezt sem én írtam, hanem valaki más!

Üdvözlettel:

JD

Közel 20 éve dolgozok jogászként. Az egyetem alatt egy ügyvédi irodában, majd a közigazgatás területi és központi szintjén, jelenleg pedig nagyvállalati környezetben. Szerencsémre a kötelmi jog mindenhol megtalált (az egyetemen is ez volt a kedvencem), de jó pár kártérítési perben is sikeresen védtem a munkáltatóm érdekeit. Minimális büntetőjogi, munkajogi és családi jogi tapasztalattal is rendelkezem.

A blog témája: jogról, jogászokról, a jogi szakmáról nem csak jogászoknak.

FIGYELEM!!!! A jelen blogban általam leírtakat nem konkrét ügyben való jogi tanácsadás céljából közlöm, és erre nem is vállalkozok, sem térítés ellenében, sem ingyenesen. A blogban említett történeteknek, tényeknek, eseményeknek, személyeknek a valós életben megtörtént, vagy a jövőben megtörténő eseményekkel és tényekkel, személyekkel való hasonlósága nem kizárt, de kizárólag a véletlen műve lehet.

Jurisdiktator „név” alatt saját gondolataimat, saját magam által leírva közlöm. Amennyiben a cikk írása elengedhetetlenné teszi, elképzelhető, hogy hivatkozni fogok más szerzők tartalmára, vagy idézek tőlük, azonban ezt a forrás megjelölésével és az eredeti tartalom elérhetőségének a megadásával teszem majd. Ugyanezt kérem, a T. olvasótól is. Kérem, hogy a blog tartalmát kizárólag forrásmegjelöléssel (az eredeti szerző neve, weboldal neve), a forrás elérhetőségének a feltüntetésével (belinkelésével) szíveskedjen megtenni.