Mint a bitcoinnal és a blokklánc technológiával kapcsolatos posztban ígértem, egy rövid eszmefuttatás következik az okos szerződésekről, kifejezetten jogászi szemmel nézve meg a kérdést. Egy szerződés elkészítésénél nagyon gyakran elhangzik a megrendelő, vállalkozó stb. oldaláról az a kifejezés, hogy „Nem vagyok jogász, de…”. (Ez ugyebár arra szolgál a részükről, hogy a szerintük jogi szaktudáshoz kapcsolódó kérdésben szeretne megnyilvánulni azzal, hogy ha hülyeséget mond, azt felmenti a szakértelem hiánya.) Hát most én mondjam azt, hogy nem vagyok informatikus…. 

Az okos szerződéseket gyakran a blokklánc technológiával szokták összefüggésbe hozni. Korábbi posztomban is említettem, hogy a blokklánc technológia helyét folyamatosan keresik az üzleti életben, ami – hogy egy kicsit pikírt legyek – elég érdekes annak ellenére, hogy egy világmegváltó technológiának van kikiáltva.

Jogi aspektusból nézve – a különböző ismertetők alapján - az okos szerződések közös jellemzője, hogy két fél megállapodását követően, az ügylet minden a felek (továbbá ügyvéd, közjegyző, speditőr stb.) általi beavatkozás nélkül lezajlik, figyelemmel arra, hogy a szerződés valamilyen módon magát a szerződés tárgyául szolgáló szolgáltatást is befolyásolja. Hangsúlyozom, hogy a közös jellemzőket próbáltam megtalálni, ettől eltérő elemekből álló okos szerződések is lehetnek.

Önkéntelenül tolódik ajkaimra két kérdés:

Okos-e az okos szerződés? Buta-e a hagyományos szerződés?

Még mielőtt bárki azzal vádolna, hogy jogászként a munkámat féltem, egy olyan új technológiától, ami feleslegessé teszi azt, elárulok egy titkot: nem. Két ok miatt nem: egyrészt szerintem az okos szerződésnek hívott dolgok nem annyira okosak, másrészt, amíg nem abban lesznek okosak, amiben kellene, addig szükség van/lesz a jogászok által hozzáadott humán intelligenciára (ebből következik, hogy a mesterséges intelligenciától már félek).

Első körben nézzük meg azt, hogy mit tekinthetünk szerződésnek, tekinthető-e az okos szerződés szerződésnek?

A szerződés általánosan elfogadott fogalma szerint, a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére. [Ebben a mondatban polgári jog minden szépsége, ősi hagyománya és a modern kornak való megfelelősége benne van, minden ami olyan közel viszi a jogot az informatikához, hogy elolvadok. Később meg is fogom magyarázni, hogy miért, de ennek a posztnak nem ez a témája.] Ha a fogalomból indulunk ki, akkor az okos szerződés valóban szerződésnek minősül, sőt ebben az értelemben nem csak szerződés lehet okos, hanem pl. egy egyoldalú nyilatkozat, egy nagy bibivel. A blokklánc technológia egyik legnagyobb előnyeként említett anonimitás a bírósági úton történő érvényesítését gyakorlatilag kizárja, ami miatt csak egy csonka kötelem. Eleve ki kellene lépni hozzá a blokkláncból, nevesíteni kellene, igazolni a fennállását stb. Elvileg ez nem probléma, mert az okos szerződés megoldja önmagát, azaz kizárt, hogy vita legyen belőle, de én olyat még nem láttam, hogy pénzből nincs vita!

FONTOS: a szerződés nem azonos a KÖTELEMMEL. A kötelem: kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás teljesítésének követelésére. A szerződés, pedig a kötelem létrejöttének az egyik, de korántsem kizárólagos formája.]

Valóban a szerződés okos és nem a szolgáltatás? A kettő ugyanis nem ugyanaz. Emberi közreműködés nélkül értelem szerűen csak olyan szolgáltatás vehető igénybe ami automatikusan bizonyos - előre meghatározott - feltételek mellett teljesíti az igényeinket, a teljesítésről pedig automatikusan jelzést küld. De ez nem a szerződés, hanem a szolgáltatás „okossága”. Az „okos szerződés” itt akkor tud többletet hozzátenni egy okos szolgáltatáshoz, ha több ilyet összeszervez egy adott kötelem teljesítéséhez.  

Amikor azt írtam, hogy az „okos szerződés” nem abban okos, amiben kellene, arra utaltam, hogy a szerződések legnehezebb része, a szolgáltatás kereteinek kidolgozása. Azért nem féltem a munkámat tőle, mert a „laikusok” számára pont ez a legnehezebb. A szerződések kérdése is egy kicsit olyan, mint a foci és az orvostudomány: mindenki ért hozzá, pedig nem. A szakemberek – és itt most nem csak jogászra gondolok – nélkül kötött szerződéseknél általában a teljesítési folyamatban derül ki, hogy a paraméterek, feltételek lettek előzetesen rosszul megadva. Az ilyen szerződéseknél még több baj szokott lenni az esetleges probléma kezelésével. A hagyományos szerződéseknél is előfordul természetesen, hogy hiba csúszik valamibe, de egy szakember által írt szerződés (akár okos, akár nem) ezt is tudja kezelni, a módosítás, a megszüntetés feltételeinek, a szerződésszegés szankcióinak stb. kidolgozásával. A szerződés akkor lenne igazán okos, ha ezeket a szolgáltatáshoz hozzá tudná rendelni, de ahogy a szolgáltatások is annyifélék, ahány megrendelő van, a problémakezelés is legalább ilyen eltérő lehet a megrendelőtől függően (példa: ugyanazt az autóalkatrészt, szállíthatja egy cég egy, vagy több autógyárnak és egy, vagy több magánszemélynek is. A termék ugyanaz, de az egységárban, a kötbérben, a szállítási határidőben, már biztos nagyon komoly eltérések lesznek, adott esetben az azonos kategóriájú vásárlók közt is).

A hagyományos szerződések vonatkozásában is érhető el egy kis okosítás. Egyrészt a tartalmukra megfelelő sablonok alkalmazhatók, amik alapján némileg automatizáltan egyéniesíthetők. A tartalom kidolgozásának útja is nagyon lerövidült, ma már a világ másik felén levő partnerrel is a másodperc tört része alatt lehet kommunikálni és megegyezni, amit szintén megegyezés szerinti hitelesítés követhet. Az ellenszolgáltatás teljesítésére is lehetőség van otthonról. A megvásárolt porszívót a blokklánc sem fogja nekem felhozni a tizedikre. Amiben segíthet az az, hogy a boltot, a szerződést, a fuvarozót, a fizetést összeszervezi, de én mintha már vettem volna ugyanígy porszívót blokklánc nélkül is.

Az okos szerződések előnyeként szokták említeni továbbá, hogy külső közreműködő hiányában, meg lehet spórolni azok költségét is. A jogászi költségeket minden bizonnyal le lehet faragni, amíg nincs baj a teljesítéssel! Utána persze X-szerese lesz minden. Közjegyző eleve nem kell általában egy szerződéshez. Speditőr, fuvarozási szolgáltató nélkül Kínából elhozni egy konténer zoknit biztos menni fog, ha pl. van egy hajója valakinek, amibe befér a cucc, de oda meg matróz kell.

Biztos vannak olyan megállapodások, amiket blokkláncon keresztül is meg lehet kötni és sikeresen teljesíteni, de hitelt érdemlő módon lemodellezve – a hagyományos megállapodások létező milliárdjaival szemben - sehol sem találtam, így csak a rendelkezésemre álló anyagból dolgozhattam. A fentiektől függetlenül senki nem mondhatja, hogy nem fog működni valami, amíg a nagyközönség előtt meg nem bukik, de jelenleg nem látom benne azt az előnyt, amit a többivel szemben előtérbe emelné.

Ezer ölelés:

JD